2012. április 30.
Walpurgisnacht 2012 – Ha félsz a jövőtől
A technikai fejlődés alapjaiban változtatja meg a világunkat. Ezt a legszemléletesebben talán az internet bizonyítja. Az internet olyan jelenleg, akár a vadnyugat: a bátrak és a szerencsések meggazdagodhatnak, a gyakorlatlanok pedig dörzsölt gazemberek trükkjeinek áldozataivá válhatnak. A hordozható, állandóan internetkapcsolatban maradó kis kütyük nagyon hasznosak a mindennapokban és még hasznosabbak lesznek a jövőben, de máris sokan rettegnek attól, hogy a „Nagy Testvér” lesi minden mozdulatukat. Aggodalmukban van némi igazság. De azt sem érdemes elfelejteni, milyen előnyei lehetnek az állandó megfigyelésnek: ha balesetet szenvedsz, a segítség automatikusan, azonnal indulhat; elveszett tárgyak, elkóborolt házikedvencek és gyerekek megtalálása egyszerűbbé és gyorsabbá válhat; a bűnözők esélyei jelentősen romlanak, és könnyebben kaphatják el őket.
Tény: a technika fejlődik. Hasztalan azon merengeni, hogy hogyan lehetne megfékezni a fejlődést azzal az ürüggyel, hogy „az emberiség nem kész ekkora változásra”. Arnold Schwarzenegger úgy fogalmazott egy beszédében: „Vannak, akiknek nem elég 6 óra alvás. Nekik azt tanácsolom: aludjatok gyorsabban!”
A technika fejlődését, ahogyan a világ változását is, nem lehet megzabolázni. Be lehet ugyan tiltani bizonyos kutatásokat, de máshol, más tudósok akkor is dolgozni fognak az ördöginek kikiáltott témán, és így, vagy úgy eredményre jutnak, míg a rettegők kimaradnak a fejlesztésből, és kész tények elé lesznek állítva. Talán világos, hogy jobban járnának, ha figyelemmel kísérnék a kutatást és konstruktívan igyekeznének enyhíteni a rosszat és erősíteni a jót. Mert amit fel lehet találni, azt fel is fogják találni.
Tény: a világ változik. Érdekes módon, az egységesítési szándékok ellenére bizonyos mértékű gettósodás figyelhető meg. Új népvándorlás indult: a méregkeverők által felheccelt semmirekellők seregei „menekülnek” nyugatra, akár Kanadába is, miközben harmadik világbeli hordák árasztják el Nyugat-Európát a kulturális integráció leghalványabb szándéka nélkül (jelentős, akár sorsdöntő társadalmi erőt hozva létre, amit politikusok kedvükre használhatnak ki hatalmi harcaikban).
Ki engedjen a saját megszokásaiból és értékrendjéből: az „őslakosok”, vagy a „bevándorlók”? Senki sem mond le szívesen a számára megfelelő életmódról, de mert az élettér véges, valamiféle megoldást kell találni. Ez a megoldás a „teljes környezet” lehet, akár úgy, ahogyan azt LaVey megjósolta és amelyeknek bevezetése egyike a Sátán Egyháza legfőbb törekvéseinek.
Létesüljenek biztonságos, kamerák figyelte városállamok, és legyen nomád rezervátum is! Az utóbbi helyen mindent szabad, és ott (hivatalosan) nem figyel a Nagy Testvér sem, mert valódi anarchia uralkodik. Valódi anarchia, nem pedig az a naiv hippi-világ, amiről a romkocsmák spanglizós, nemteccikezős söpredéke ábrándozik, hiszen az a hamis idill már az első perc után összeomlana. Az efféle rezervátum Mad Max világa, ahová a városállamok gazdag, izgalomra vágyó polgárai ruccannak ki olykor egy kis embervadászatra. A szerzett trófeákat és rabszolgákat persze nem vihetnék haza, mivel Nagy Testvér birodalmában „emberi jogok” érvényesülnek, de miért is ne alapíthatnának maguknak saját magánvárosokat, ahol kedvük szerint élhetnének, ahogyan Quendel Gáspár (de Paszta et Alsókend) tette olykor háremben élvezkedő török basaként Mikszáth Kálmán „A fekete város” című regényében?
A jövő szelídíthetetlen vadállat – de a tigrist meg kell lovagolni.