2010. december 12.
Letölthető Sátáni Biblia
Rendszeresen előfordul a sátánizmussal, egyéb vallásokkal vagy egyszerűen csak érdekesnek tartott témákkal foglalkozó fórumokon, hogy a Sátáni Biblia online változatát kínálják ingyenes letöltésre. Rögtön meg is ragadom itt az alkalmat, hogy tisztázzam: a Sátáni Bibliának sosem létezett ilyen kiadása, ezért kivétel nélkül, minden digitálisan terjesztett példánya illegális. Más írásaimban már többször hangsúlyoztam, hogy a Sátáni Biblia az első megelenése óta megvásárolható a könyvesboltokban, ezért beszerzése, főleg az internetes könyvrendelési lehetőségek elterjedésével, semmiféle nehézségbe nem ütközhet. A könyv 8 amerikai dollárba kerül e cikk írásakor, ami aktuálisan 1700 forint alatti – tulajdonképpen jelképes – összeget jelent.
Ésszerű a kérdés, hogy sátánistaként miért érzem ezt problémának, miért nem örülök inkább, hogy a legtöbbek által félreértett vallásomat esetleg azok is megismerhetik, akik valamiért nem tudják vagy akarják megvásárolni és elolvasni a vallásom alaptételeit összefoglaló könyvet.
Azon túl, hogy a Sátán Egyházának tagjaként nemcsak hogy nem pártolom, de el is ítélem azt a törvényszegő magatartást, amit a szerzői jogra fittyet hányó tolvajok és orgazdák tanúsítanak, amikor a Sátáni Biblia illegálisan létrehozott digitális másolatait terjesztik és használják, meg kell érteni, hogy a sátánizmusnak sosem volt és nem is lehet célja a hittérítés vagy az altruista tömegtájékoztatás. LaVey ezt úgy fogalmazta meg, hogy Sátán a hit helyett a művelődést követeli meg, hiszen a tanulás aktív cselekedet, míg a hit passzív beletörődés, „az igazság megismerésének elutasítása”.
A könyv megrendelése még a szállítási költséggel sem jelenthet vállalhatatlan megterhelést, ezért aki azzal védekezik, hogy számára 2–3000 forint egyszeri kifizetése megoldhatatlan, annak eleve nagyobb gondjai vannak az életben, hogysem a sátáni filozófiával volna értelme ismerkednie, elvégre a sátánisták sosem a sor végén kullogókból kerülnek ki.
Az illegális példányokkal kapcsolatban felmerül az eredetiség, a remélt hamisítatlanság kérdése is. Mivel a könyvnek sosem létezett digitális kiadása, ezért csakis az eredeti kötet szövegével összevetve derülhet ki, hogy az adott dokumentum autentikus szöveget tartalmaz-e, tehát a komoly kutatónak itt lehetetlen spórolnia.
Legnagyobb megdöbbenésemre nem egyszer találkoztam már olyan, túlzottan lelkes érdeklődővel, aki úgymond nem bánta volna, ha kisebb-nagyobb mértékben torz a szöveg, csak hadd olvassa már a sátánizmus alapkönyvét. A legtöbb ilyen kíváncsi nem is fogadja el az intést, hogy átírt példányok létezhetnek egyáltalán. Nem értik: ugyan ki hamisítaná meg, ki módosítaná a Sátáni Bibliát?!
Amikor Anton LaVeyt arról kérdezték, miért írta meg a Sátáni Bibliát, azt válaszolta, hogy a vallás tételei annyira egyértelműek, annyira természesen kiforrottak, hogy lehetetlen volt a kodifikáció további halogatása, és ő maga azért vállalta a feladatot, mert máskülönben kevésbé rátermettek végezték volna azt el.
Az idő itt is LaVeyt igazolta, mert még ma is számtalan „trónkövetelő” próbálkozik azzal, hogy a saját szájíze szerint formálja át a sátánizmust – azaz megpróbáljon valami mást „sátánizmus” néven elterjeszteni.
Bár a Sátáni Biblia stílusa logikus és hétköznapian lényegretörő, tény, hogy nem mindenki képes felfogni a leírtakat. Sokan vannak, akik tévesen sátánistának tartják magukat, mert nem értik e fogalom önálló jelentését. Gondolkodásukat és értékrendjüket bilincsbe veri a gyerekkorukban megismert keresztényi világkép, ami ellen elképzeléseik szerint lázadnak, amit megtagadni igyekeznek, ám amitől mégsem képesek szabadulni. Az ilyen önámító lázadók úgy vélik, a világ feltétlenül kétpólusú: a „jó” és a „gonosz” viaskodik, és hogy ez a két csoport egymástól jól megkülönböztethető, kiszámítható és állandó. Még ha érzik is esetleg a LaVey által rendszerbe szerkesztett vallásos filozófiában az erőt és a mindennapokban jól használható bölcsességeket, hiányérzetük van, amiért a realistán felfogott sátánista világképben nem szerepel a dualitás vagy a babonás és haszontalan okkultizmus, amelyek nélkül szertefoszlik az a reményük, hogy rituálisan behódolva a „másik” hatalomnak némi figyelmet és sikerélményt koldulhassanak maguknak anélkül, hogy valóban kiharcolnák a világi sikert. Természetesen ezt a szertartásos megalázkodást saját maguk előtt is titkolva holmi „átállásnak” vagy más, magasztosnak szánt jelzővel próbálják erénnyé formálni, ami csak még ellenszenvesebbé teszi próbálkozásaikat a sátánisták szemében.
Az interneten csaknem bárki publikálhat, és mivel a web ma még a vadnyugati korszakát éli, fennáll a veszélye, hogy egy született vesztes a saját szolgai, zavaros babonákra vágyódó természetétől vezérelve „kijavíthatja” a szöveget, és ezzel az egész eszmeiségét semmisítheti meg.
Aki tehát megbízhatatlan forrásból merítve tanulmányozza a sátánizmust, az jó eséllyel valami egészen másról szerezhet tudomást amellett, hogy törvényellenesen cselekszik. Ilyesmit úrinő és úriember nem tesz – a többieknek pedig tilos.