2007. október 9.
Sátánizmus – A rettegett vallás
Mikor 1966. április 30-án Anton Szandor LaVey leborotválta a haját, és megalkotta a Church of Satant, tudta, hogy hamarosan világszerte a figyelem középpontjába kerül. Vajon a világ, most, hogy a sorsdöntő éjszaka harmincadik évfordulója elmúlt, elkezdte-e megérteni a történelem egyetlen olyan szervezett vallásának valódi értelmét, ami szimbólumának a büszkeség és lázadás, ugyanakkor sokak számára a Gonosz alapvető alakját választotta?
Valóban van félnivalója az embereknek a kortárs sátánizmus növekvő jelenségeivel kapcsolatban? Elég régóta vagyok már a Church of Satan papja és média-képviselője, hogy őszintén mondhassam: „Igen!”. Amitől viszont a széles tömegek félnek, az nem más, mint groteszk portré, melyet az állandó izgalomban tartásra szakosodott média, a pénzesládáik megtöltéséért és szeretőik pénzeléséért erőlködő hittérítők, és, ami a legaggasztóbb, a terápiás közösség egy szelete színezett ki, akik aranybányára leltek az úgynevezett rituális erőszak áldozatainak kezelésében, akik semmilyen bizonyítékkal nem tudnak szolgálni rémmeséik alátámasztására (figyelemre méltó a hasonlóság a Freud által hisztérikusoknak nevezett nők történeteihez). Nem fogom arra vesztegetni az időt, hogy megcáfoljam azt az abszurd vádat, hogy létezne egy nemzetközi sátánista összeesküvés, amely drogokkal és érzelmileg instabil nők által erre a célra szült csecsemők feláldozásával rabszolgaságba akarja taszítani a világot. Ezt a mítoszt már más források megdöntötték (FBI National Center for the Analysis of Violent Crime: Investigator’s Guide to Allegations of Ritual Child Abuse, January 1992; Committee for Scientific Examination of Religion: Satanism in America, October 1989; British Government’s Department of Health: The Extent and Nature of Organised and Ritual Abuse, HMSO, 1994). Tekintsünk helyette inkább a kortárs sátánizmusra akként, ami: az elitizmus és szociáldarwinizmus kíméletlen vallása, amely arra törekszik, hogy visszaállítsa a rátermettek uralmát az idióták felett, a gyors igazságszolgáltatást az igazságtalanság helyett, és az egalitarianizmus általános visszautasítását, mert ez a mítosz roppantotta meg az emberi faj fejlődését az utóbbi kétezer évben. Kell ettől félni? Ha az emberiség középszerű többségéhez tartozol, akik csupán a médiától eltompult herékként léteznek, akkor mérget vehetsz rá!
A sátánizmus filozófiája Anton Szandor LaVey írásaiban körvonalazódik. A könyvei: The Satanic Bible, The Satanic Rituals, The Satanic Witch (eredetileg The Compleat Witch címen jelent meg), The Devil’s Notebook és Satan Speaks. Jelenleg mindegyik folyamatosan hozzáférhető, és aki teljes képet szeretne kapni a Church of Satan nézeteiről, ezekből érdemes tudakozódni. Blanche Barton (Mr. LaVey társa, Satan Xerxes Carnacki LaVey nevű fiának anyja, és az Egyház főpapnője) a The Secret Life of a Satanist, the authorized biography of Anton LaVey (Feral House) és a The Church of Satan (Hell’s Kitchen Productions) című könyveiből további információkat szerezhet az érdeklődő. Ezen könyvek a Church of Satan történelmének és jelenkori gyakorlatának jelentős részét lefedik.
Azok számára, akik még nem álltak neki ezeknek az olvasmányoknak: Lavey tollából származó tömör irányelvek három gyűjteménye áll rendelkezésükre, melyeket az Egyház az évek során kiadott, hogy a beavatatlanok is megismerhessék a sátáni filozófia summázatát. Az első a Sátáni Bibliát nyitó kilenc sátáni nyilatkozat, ami szilárd alapot biztosít a sátánista számára.
A következő nyilatkozatcsoport, A földi sátánizmus 11 törvénye, noha körülbelül ugyanakkor íródott, akkoriban túl könyörtelennek, túl szókimondónak tűnt ahhoz, hogy a köz számára hozzáférhető legyen, így csak a tagságnak juthatott hozzá. Ebben van meghatározva a „Lex Satanicus”, a dzsungel törvénye a társadalmi érintkezésre vonatkoztatva.
Miután nyilatkozatokat adtunk ki arról, hogy mit is várunk el, elérkezettnek láttuk az időt, hogy listát készítsünk az olyan viselkedésmódokról, melyeket nem szívesen látunk a sátáni közösségben. A sátánista elismeri, hogy emberek vagyunk, és tökéletességre törekszünk, de néha a cselekmények sora rossz irányba haladhat. Így született meg a kilenc sátáni bűn, az az irányelv, mely meghatározza, hogy a sátánista milyen viselkedést nem tart produktívnak, így azokat felismerheti és eltávolíthatja a mindennapjaiból.
Arra kérünk, szánd rá az időt, és a fenti hivatkozásokat követve olvasd el ezt a három dokumentumot, mielőtt folytatnád ezt az esszét!
Ez alapvetően összegzi a sátáni filozófia alapjait. Nyilvánvalóan semmi köze az altruizmusról és önfeláldozásról kialakult zsidó-keresztény perspektívákhoz, így idegennek és ijesztőnek tűnhet az e világnézet szerint nevelkedetteknek. A sátáni viselkedési norma reálisan, az alapvető emberi természetre alapozódik, így az természetesnek tűnik azok számára, akikbe az élet- és ésszerűségellenes hitrendszereket nem nevelték bele túl mélyen. Tény, hogy manapság sokan nevezik magukat kereszténynek, noha fogalmuk sincs e filozófia velejáróiról, így legtöbbször sátáni módon viselkednek. Úgy gondoljuk, itt az ideje annak, hogy az emberek észrevegyék ezt, és annak hívják magukat, amik valójában, ne pedig annak, ami társadalmilag kényelmes.
Mint látható, a Church of Satan mentes az ördögimádás elemeitől. Az ilyen gyakorlatokra keresztény eretnekségként tekintünk; hinni a dualisztikus, „Isten az Ördög ellen” keresztényi világnézetben, és a Sötétség Hercegének pártjára állni. A sátánisták nem hisznek a természetfelettiben, sem Istenben, sem Ördögben. A sátánista számára önmaga az egyetlen Isten. Sátán a büszkén, érzéki természetének megfelelően élő ember szimbóluma. A Sátán mögötti valóság egyszerűen az entrópia sötét evolúciós ereje, ami az egész természetet átitatja és a minden élő dologban jelen lévő szaporodási és túlélési vágyat ösztönzi. Sátán nem egy imádásra váró tudatos entitás, inkább egy tetszés szerint megcsapolható energiatartály, ami minden emberben jelen van. Így az áldozás minden formáját keresztény aberrációként elutasítjuk – a sátánizmusban nincs istenség, akinek áldozni lehetne.
A szupernormálissal kapcsolatban azonban van tapasztalata a sátánistáknak a rituális vagy nagy mágia kapcsán. Ez a technika az emberi események végkimenetelének befolyásolását jelenti a rituálé keretein belül elért szélsőségesen magas érzelmi állapot elérésének segítségével, melynek során kiadod magadból a kívánt esemény (Aminek Lennie Kell) képzeletbeli formáját, ami, ha az adrenalinszinted elég magas, átitatja a befolyásolni kívántak tudatalattiját, melynek következtében a megfelelő időben az Akaratodnak megfelelően fognak viselkedni. Ez nem azt jelenti, hogy bármi lehetséges, hiszen hatalmas mennyiségű energiát igényel egy erős kisugárzás, és gyakran nehéz kizökkenteni a dolgokat jelenlegi menetük tétlenségéből. A képességeid és az elérhető lehetőségek ismerete az, ami a sikeres sátáni varázslót fémjelzi. A nagy mágia elméletét és gyakorlatát a The Satanic Bible-ben és a The Satanic Ritualsban találod. A sátánisták azon mindennapi praktikáját, amivel embertársaikat a saját céljaiknak megfelelően befolyásolják kis mágiának nevezzük. E technikák részletezése a The Satanic Witch-ben található.
Manapság néhány hittérítő, sőt, pár akadémikus neonáci mozgalomnak tartja a sátánizmust. Ez pontatlan címke. A náci mozgalom hatalmának nagy részét az árja felsőbbrendűség rasszista doktrínájából merítette. A sátánizmus sokkal kifinomultabb annál, semhogy ezt tegye. Noha bizonyíthatóan vannak biológiai eltérések a fajok közt és statisztikailag szemléltethető eltérések a teljesítményben, mégis meglehetősen ésszerűtlen azt gondolni, hogy valaki pusztán bőrszíne miatt kiválóbb vagy alávalóbb lehet másoknál. Még ha valaki sokat ígérő génállományból származik is – vagyis olyan ősöktől, akik bizonyították különleges tehetségüket –, az nem garantálja a személy előrehaladását. Nem, mi, sátánisták csak akkor ismerünk el valakit elitnek, ha a természet adományozta képességeit a lehető legmagasabb fokra fejleszti. Ez olyasmi, amihez a fegyelem sátáni erényére van szükség, amit saját gyermekeinkbe is megpróbálunk belenevelni. Minden etnikai háttérből származnak kivételes egyének, a sátánizmus pedig akként a felsőbbrendű lényként fogadja be őket, amik – így hozva létre egy különleges sátáni etnikumot.
A sátánisták nagyra értékelik az egyéniséget, ami aligha egyeztethető össze az utcán parádézva meneteléssel. Ugyanakkor nem érezzük magunkénak a „bármit szabad” légkört, ahol minden érték relatív és semmi nem emelkedik ki az egységesség iszapjából. A sátánizmus ösztönzi az olyan hagyományos értékekhez való visszatérést a művészetekben és irodalomban, mint a különféle technikáknak, az érzelmek közvetítésének, a formának és a funkciónak, valamint a tervezésnek és a kivitelezésnek a tökélyre fejlesztett alkalmazása. Bőségesen találhatóak a nyugati kultúrában olyan alkotások, melyeket joggal tarthatunk az emberi teljesítmény csúcsának, ezért nem szabad hagynunk, hogy ezeket a műveket a multikulturális kísérletek moslékába temessék, és olyan kétséges dolgokra cseréljék, melyeknek egyetlen „érdeme”, hogy nem nyugatiak, ahogyan ez néhány tudományos körben már burjánzásnak indult. Arra buzdítunk mindenkit, hogy ahol csak lehet, akár a történelem kincsestárában, akár a jelenkor tehetséges alkotói között, keressék az emberi nagyszerűséget, és hogy a divatos limlomokat bátran gúnyolják ki, mert sekélyes színjátékok csupán. Mivel a sátánizmus az emberre állatként tekint, és mert a múlt kultúráiban gyakran éltek olyan alkotók, akik magukénak vallották ezt a látásmódot és a társadalmuk kontextusában vizsgálták azt, felkutatjuk ezeket a művészeti és filozófiai alkotásokat, mert jelenlegi tudatosságunk gyökereként tekintünk rájuk.
A sátánisták az emberiség társadalmi struktúráját rétegezettnek látják, tehát mindenki képességei fejlettségének (vagy fejletlenségének) megfelelő szinten áll. A társadalom minden szintjén támogatjuk az erősek túlélésének alapelvét, attól kezdve, hogy engedjük az egyének bukását vagy talpon maradását, egészen addig, hogy a saját ügyeik kezelésére képtelen nemzeteknek szembesülniük kelljen tehetetlenségük következményeivel. Valamennyi szinten bármilyen segítség a „valamit valamiért” alapján jár csak. A világ népessége drasztikusan csökkenne, ha engednénk, hogy a gyengék megtapasztalják a szociáldarwinizmus következményeit. A természet mindig is így működött, hogy megtisztítsa és megerősítse gyermekeit. Kíméletlenül hangzik, de a világ ilyen. Elfogadjuk a valóságot, és nem próbáljuk meg a létezés valóságos szerkezetének ellentmondó utópiává változtatni azt. E doktrína gyakorlatba vitele a teljes jóléti rendszer és a kötelezettségek nélküli külföldi segélyek megszűnését eredményezné, és új programokat hozna létre különféle pályákon tevékenykedő tehetséges egyének támogatására és jutalmazására. Meritokrácia helyettesítené az olyan igazságtalan gyakorlatokat, mint a pozitív diszkrimináció és más hasonló programok, amiknek célja, hogy megbüntesse a tehetségeseket, és jutalmazza a méltatlanokat.
A sátánisták az eugenika gyakorlatának támogatásával törekszenek a természet törvényeinek fejlesztésére. Ez nem a Harmadik birodalom őrült orvosainak fejéből kipattant egzotikus tan, hanem a tehetséges és jó képességekkel rendelkező emberek szaporodásra ösztönzése, hogy gazdagítsák fajunk génkészletét. Általános gyakorlat volt ez a világon, amit a Nők Keresztényi Önmegtartóztatási Szövetségének eugenikát helyeslő írása is bizonyít, mígnem a náci mértéktelenség rossz hírbe hozta. Amíg a genetikai kódot meg nem fejtik, hogy utódaink jellemzőit tetszés szerint választhassuk meg, a sátánisták megpróbálják a legjobbat a legjobbal összepárosítani. Az a sátánista, aki tudja magáról, hogy nem egészséges, tartózkodik a szaporodástól.
A sátánistákat különösképpen a bűnözői tevékenységek manapság tapasztalható rendkívül magas száma háborítja fel, ennélfogva támogatják a római „Lex Talionis”-hoz való visszatérést: a büntetés álljon arányban a bűntett jellegével és súlyosságával. Hogy ezt elérjük, szívesen látnánk egy fizikai és mentális képességeik csúcsán lévő, bűnüldözésre képzett férfiakból és nőkből álló elit rendőri szervezetet, akik megfelelően fel lennének szerelve a városainkat betondzsungelekké változtató csőcselék ellen. Az ember természeténél fogva közösségi lény és a társadalmi szerződést embertársaival alkotja, ezért a viselkedésre vonatkozó szabályok az egyének közti együttműködés maximális szabadságának biztosítására valók. Ha megszeged ezeket a szabályokat, büntetésed gyors, biztos, és valószínűleg nyilvános lesz. Ez korántsem börtönbüntetést jelent, úgynevezett rehabilitáció céljából, az áldozatok terhére. Nem, ezeket a bűnözőket hasznossá kell tenni, például hogy kényszermunkában tisztítsák meg a környezetet, amit az embert valamennyi élőlény fölé helyező, azokat istenadta jogán gyötrő keresztény spirituális filozófia uralma alatt mocskoltak be. Az ember is állat, és újra úgy is kell viselkednie – nem szennyezheti be a saját vackát, mert azt csak torz emberek teszik.
A Church of Satan egy öt pontból álló tervet követ, hogy a sátánisták számára kedvező irányba terelje a társadalom fejlődését.
- Ennek első pontja a rétegződés általános elismerése és elfogadtatása, ami nem kevesebb, mint az egalitarizmus megszüntetése, verjen az gyökeret bárhol. A középszerűséget azonosítani és megvetés tárgyává kell tenni. Az ostobáknak szenvedniük kell viselkedésükért. Az igazán gyönyörűeket és nagyszerűeket kell becsben tartani. Mindenki maga választja saját esztétikai elvárásait, de úgy gondoljuk, vannak bizonyos alapvető, megkérdőjelezhetetlen alkotások, még ha azok nem is mindenki számára kielégítőek. Senki nem vonhatja például kétségbe egy Beethoven szimfónia, egy Michelangelo szobor, egy da Vinci festmény, vagy egy Shakespeare színdarab létrehozásában rejlő teljesítmény nagyszerűségét. Sok sátánista fáradozik azon, hogy a kulturális fősodráson kívül hozza létre kiválóságának fellegvárát. Megőrizték a múlt értékeit és nagyszabású új műveket készítenek, melyeket az értő közönség elé tárnak.
- A második pont az egyházak szigorú megadóztatásának kikényszerítése. Ez megszüntetné a vallások állami támogatását és kényszerítené e parazitákat, hogy a saját híveikből éljenek, és ha ez nem menne, akkor egyszerűen tönkremennének, ahogy az elvárható. A Church of Satan soha nem folyamodott adómentességért, és felszólítja a világ többi egyházát is, hogy álljanak a saját lábukra. Leplezzük le a szervezett vallások vampirikus természetét, és lássuk, kibírják-e a napvilágot!
- Harmadikként a Lex Talionis visszahelyezését kívánjuk az emberi társadalomba. A zsidó-keresztény tradíció, ami szekulárisan a liberális humanizmus álcája alatt létezik, a megbocsátás dogmájával elvette a bűnös felelősségét és a bűnözőt az áldozat fölé emelte. Az ilyen gondolkodás sérti az igazságosság eszményét. Ennek véget kell vetni! A személyeket kell felelősségre vonhatóvá tenni cselekedeteiért, és nem szabad hagyni, hogy a társadalmat, a történelmet, vagy bármilyen más „külső” hatást tegyenek bűnbakká. Nem meglepő, hogy sok sátánista tagja valamilyen rendészeti szervezetnek, és sokan azok közül, akik ezen vagy más igazságügyi rendszerekben tevékenykednek, mélyen egyetértenek a sátáni filozófia e pontjával. Ha nem juttatják érvényre a törvényt, a sátánisták támogatják a személyes jogorvoslat gyakorlatát, de figyelmeztetünk mindenkit, hogy a mai korrupt társadalomban tökéletesen tisztában kell lenni az ilyen cselekedetek lehetséges következményeivel. A jelenlegi helyzetben a botrány akár vissza is invitálhatja az igazságosságot.
- Negyedikként a sátánisták támogatják egy új iparág, a mesterséges emberi társak fejlesztését és népszerűsítését. Ezek a humanoidok a lehető legvalósághűbbek, és bárki rendelkezésére állnak, aki meg tudja fizetni. Tény, hogy az emberi állat gyakran úgy emeli feljebb önmagát, hogy közben másokat letaszít, így viszont ezek a megnyilvánulások biztonságossá válnának. A saját kiválóságodra való tekintet nélkül birtokolhatod álmaid szeretőjét; légy saját, megvásárolt alattvalóid királya; vagy épp ellenkezőleg, vedd meg a mestert, akit szolgálni kívánsz. A választás szabadsága, mellyel kielégítheted legtitkosabb vágyaidat anélkül, hogy bárkit is háborgatnál miattuk, már elérhető. Mi lehetne jobb eszköz a társadalomban mutatkozó feszültségek levezetésére és az igazi emberek közötti egészségesebb párbeszéd elősegítésére?
- Végezetül pedig támogatjuk a technológiailag korszerű, de színházi szempontból meggyőző teljes környezetek létrehozását, hogy azok szó szerint is az örömök palotájává, a szórakozás és élvezet helyszíneivé legyenek. Láttuk a kezdeteket néhány nagyobb vidámpark esetében, de vigyük el ezeket a Westworld című filmben látott magasságokba. Itt lehetőséged lesz bármilyen, általad elképzelt környezet élvezetére. Nemcsak a történelmi témák felelevenítésére érett az idő, de más konstrukciók is, úgymint a sci-fi és fantázia, termékeny talajt biztosítanak e játszótereknek. Efféle létesítmények már napjainkban is keletkeznek és fejlődnek.
Felismerhetné-e egy átlagember a Church of Satan tagjait? Hacsak nem hordanak Baphomet medált, vagy ugyanezen szimbólumot ábrázoló gallérkitűzőt (ami a hivatalos képviselők jele), nem igazán lehet pusztán a kinézetük és viselkedésük alapján megállapítani róluk, hogy sátánisták, minthogy a társadalom minden rétegében jelen vannak. A sátánisták mindennapjaikban olyasvalakik, akik itt és most élvezik életüket. Azt esznek és úgy öltözködnek, amit és ahogyan jól esik nekik, és általában olyan életvitelt követnek, amilyenhez leginkább kedvük van, amíg az nem ütközik lakóhelyük törvényeibe.
Nincs szükség rá, hogy rituálékon vegyenek részt. A szakirodalmunkban bemutatott technikákat a tagok szabadon használhatják. Néhány sátánista élvezi a csoportos rituálék nyújtotta társasági légkört, így ők felkeresnek másokat ebből a célból. Sok sátánista nagyon is személyesnek tartja rituális tevékenységét, ezért inkább a magányt választja. Bármelyik ösvényt is választod, az elfogadható a Church of Satan számára. Sőt, a rituálék gyakoriságára sincsenek szabályok. Vannak, akik megünneplik a napéjegyenlőségeket és napfordulókat, de természetesen a saját születésnap a legnagyobb sátáni ünnepnap az évben. A rituálé folyamatát gyakran az olyan vágyaktól való megtisztulásra használják, ami beteljesítetlenül kényszerré változna, így a rituálé terápiaként is működik. A sátánisták nagy becsben tartják az egyéniségüket, és nem próbálnak mások normáihoz igazodni. A sátánisták nem térítenek, így nem fogsz az arcod előtt röplapokat lobogtató fekete köpenyes idegenekkel találkozni. Kiadványaink könnyen hozzáférhetők, és aki kedvére valónak találja a filozófiánkat, bármikor érdeklődhet a csatlakozás lehetőségeiről. A nagy többség valószínűleg meglepődne, ha kiderülne, hogy éveken keresztül sátánistákkal érintkeztek, és ezek a sátánisták az általuk ismert legérdekesebb, legbecsületesebb, legmegbízhatóbb, és legszórakoztatóbb emberek közé tartoznak.
Mihelyst teljesen átitatja a világot a sátánizmus, kihívásokkal telibb környezetet tár elénk, ahol természetes képességeid és erőfeszítéseid arányában lehetnek sikereid vagy maradhatsz eredménytelen. Igen, ez félelmetes a tömegek számára, akik csak hátra szeretnének dőlni, és hagyni, hogy egyik médiafelhajtástól a másikig tereljék. A világunk gondolkodásra ösztönöz, és hogy tégy valamit azokkal a gondolatokkal! Mint alapvető realisták, nem várjuk el, hogy az emberi népesség nagy százalékának legyen energiája és fegyelme a kiválósághoz. Egy sátáni társadalom nem is kényszeríti az embereket olyasmire, ami képességeiket meghaladná – de nem tartózkodunk attól, hogy a saját mércénk szerint ítéljük meg őket. Akik kábítószeres életmódot akarnak folytatni (legyen a függőséget okozó vegyszer vagy a média) rabszolgaként könyveljük el, és megvetés lesz a részük. Ha kívánják, folytathatják az önpusztító útjukat, de nem engedjük, hogy gátolják azokat, akik magasabbra törnek.
Ne aggódj, médiahazugságokat elhívő becsapott; minket, sátánistákat nem érdekelnek a gyerekeid, hiszen valószínűleg ugyanolyan reménytelenül középszerűek, mint a szüleik. Mi arrafelé mozdítjuk a világot, ahol a potyázók vagy dolgoznak, vagy éheznek, és a parazitákat eltávolítják, hogy elsorvadjanak és elpusztuljanak. Tehát csak akkor kell rettegned az igazi sátánizmustól, ha bűnöző, parazita, vagy selejt vagy. Te vajon rettegsz?
A fenti cikk eredetileg más formában 1992-ben jelent meg az „A New Age: essays on current religious beliefs and practices” című kiadványban (Merrimac Books). Azóta átdolgozott változatai több alkalommal jelentek meg.