2009. június 26.

A Necronomicon és társai

Napjaink egyik legismertebb okkult témájú könyve a Necronomicon, amivel Howard Phillips Lovecraft, amerikai író műveinek köszönhetően kerülhetett kapcsolatba a nagyközönség. A történetek álmodozó rajongói abban a hitben, hogy valóban létező könyvről van szó, addig nyaggatták a könyvkereskedőket, míg az élelmes kiadók valóban elkészítettek és piacra dobtak Necronomicon című, a lovecrafti mítosz elemeit felelevenítő tartalmú kiadványokat.

Bár a könyv csupán kitaláció, a sátáni mágiában az arra fogékonyak mégis hasznosíthatják az intellektuális felszabadító kamrában inspirációként, hiszen ezen a helyen és szellemi állapotban, amikor a mágus a szertartás idejére tudatosan félreteszi a racionális értékrendjét, gyakorlatilag minden és bármi fantáziaserkentő erejű lehet, az egyéni érdeklődési körnek és az elérni kívánt célnak megfelelően. Hallottam olyan védelmi/pusztító rituáléról, amihez patrónusként nem mást, mint Dredd bírót választották, és a hatás nem is maradt el.

Akadnak azonban, akik a Necronomicont komolyan veszik. A legtöbbjük általában nem vitatja, hogy a tulajdonképpen bármelyik könyvesboltban beszerezhető, Necromonicon című kiadvány nem autentikus, de úgy tartják, hogy a közkézen forgó példányok jószándékú cenzúrán estek át, és ezért nem működnek az ismertetett varázslatok, ám szentül hiszik, hogy valahol, talán éppen a Vatikán titkos könyvtárában megvan a „valódi” Necronomicon.

Természetesen Lovecraft kreálmánya nincs egyedül, és bárki, aki veszi a fáradságot, hogy okkult témájú könyvek után kutasson, hamar találhat kedvére valót a tetszőlegesen hozzáférhető, bőséges palettán, hiszen az egyiptomi, tibeti, azték, maya, sumér, akkád, vagy éppen az atlantiszi kultúra legtitkosabb gyümölcsei mind elérhetők legalább az interneten.

Mit remélnek azok, akik keresik és olvassák ezeket a könyveket, sőt, a bennük leírtakat komolyan véve megpróbálják a megismert tudást alkalmazni? Pénzt? Sikert? Ha ezek az elérni vágyott eredmények, vajon miért nem próbálkoznak inkább modern pénzkeresési és életviteli útmutatókkal? Netán arról lenne szó, hogy aki túlvilági lényektől vár segítséget, az valójában nagyon is tisztában van azzal, hogy képtelen a mindennapi világban érvényesülni, ezért amikor fohászaira mégsem reagál a démonok és elfeledett ősi istenek serege, azonnal meglegyen a bűnbak, és nyugodt lelkiismerettel hazudhassa magának, hogy „én mindent megpróbáltam”?

Érdekes, hogy az ezoterikus, misztikus világra mennyire jellemző a kisstílűség, a mindennapi életbeni sikertelenség, a pénztelenség, amit persze az érintettek igyekeznek kimagyarázni azzal, hogy ők nem gyűjtenek evilági kincseket, de ilyenkor vajon hová rejtik az „ahogy odafent, úgy idelent is” elvét?

Ha itt sem megy, mire számítanak odaát?