2010. február 22.
A vallások szerepe
Noha a vallás fogalma valószínűleg az emberiséggel egyidős, a mai világban már olyan sokat tudunk a földön valaha létezett és ma is virágzó kultúrákról, hogy be kell látnunk, a „vallás” szó szigorúan véve túlságosan elvont, semhogy igazán hasznát vehetnénk precízebb témamegjelölés nélkül. Hasonlóan ahhoz, amennyire különbözik egymástól a sakk, az úszás, az ökölvívás vagy a jégkorong – holott mindegyikük „sport” –, a vallások között is legalább ekkora mértékű, lényegi különbségek vannak.
Ebben a cikkben a vallás fogalmának meghatározására a ReligiousTolerance.org definícióját használom, mely így szól: istennel kapcsolatos hitrendszer, melyhez gyakran szertartások, erkölcskódex és életfilozófia, sajátos világnézet kapcsolódik.
Mark Twain szerint az első vallás akkor keletkezett, amikor az első csaló találkozott az első hiszékennyel.
Ugyanezt az epés megállapítást támasztja alá lebilincselően érdekes, The Lucifer Principle című könyvében a szerző, Howard Bloom, aki tudományos igénnyel és tudományos módszerekkel azt kutatta, honnan származik, miért van gonoszság. Végül arra a következtetésre jutott, hogy a „gonosz” minden jel szerint a természet eszköze a teremtésben és már a legalapvetőbb biológiai szinteken is kimutatható, ám talán nincs minden elveszve.
De van rá remény, hogy egy napon kiszabadíthassuk magunkat a barbárságból. Fajunknak az evolúció valami újat is adott – a képzeletet. Ezzel az adománnyal megálmodhattuk a békét. Feladatunk – talán az egyetlen, ami megmenthet bennünket –, hogy valóra váltsuk ezt az álmot. Hogy olyan világot teremtsünk, amiben nincs többé erőszak. Ha sikerül elérnünk ezt a célt, megmenekülhetünk attól a sorstól, amit a természet legnemesebb adományának és legaljasabb átkának örököseiként hagyott ránk, koraszülött gyermekeire a Lucifer Alapelv.
Bloom megemlít négy indiai törzset, még az európaiak színre lépése előtti időkből. Az egyik törzs növénytermesztéssel, a másik állattenyésztéssel, a harmadik kézművességgel foglalkozott. Az állattenyésztők hússal és tejtermékkel, a kézművesek maguk készítette szerszámokkal, a földművesek pedig terményekkel kereskedtek, de mindannyian félték és tisztelték a negyedik törzset, akik varázslóknak, sorsszövőknek mondták magukat. Bloom a következőképpen hivatkozik Melville J. Herskovits „Economic Anthropology” könyvére:
A kurumba törzs [a varázslók törzse] alaposan kihasználta a piaci lehetőségeket, időnként pedig követeléseik nem voltak éppen szerények. Ha például egy kota törzsbéli [egy kézműves] megbetegedett, a hozzátartozói nem mulasztották el emlegetni, hogy mennyire bőkezűen és rendszeresen küldtek ajándékokat a kurumbáknak, és azzal vádolták őket, hogy nem tartották meg az ígéretüket, hogy megóvják őket a bajtól. Ilyenkor jellemzően azt a választ kapták, hogy a koták valami módon megsérthettek egy nagyhatalmú kurumba varázslót, vagy az talán egyszerűen elirigyelte a jó szerencséjüket, és ezért szokatlanul erős rontó varázslatokat bocsátott a szerencsétlenül járt kézművesre. Ezt a negatív befolyást csakis még több ajándékkal lehet semlegesíteni; és mivel más megoldás nem volt, a koták arra kényszerültek, hogy még gyakrabban, még többet adjanak.
A babonák ereje, a nemtudás miatti hiszékenység páratlanul gazdag „memetikai vadászterületet” hozott létre, ahol az erkölcstelen, lelkiismeretlen csalók hazugságai úgy megerősödhettek, hogy hamarosan már nagyobb hatalommal bírtak bármi másnál. Idővel egyéb, hasonlóan misztikus, de nem szükségszerűen rosszindulatú vagy káros cselekmények – például a szertartások, a meditáció – fölött is befolyást szereztek és magukba integrálták azokat, így mára ezek is hiszékenység és gőg mocskától szennyesek.
A vallás, mint olyan, elvben lehetne igazán hasznos, kultúraépítő és társadalomerősítő hatású, hiszen az ismeretlen kutatása és a megismertek ápolása és rendszerezése rendkívül fontos dolog, de mert a világon semmi sem egyenrangú vagy érdek nélküli, minél több ismeretlen tényezőt alkalmaz egy rendszer, egy memetikai entitás, annál nagyobb veszélynek van kitéve és annál valószínűbb, hogy irányíthatatlanná válik.
Pontosan ez történt a vallásokkal is. A törzsi szinten túljutva elkerülhetetlen volt a vallások intézményesedése, a vallási tisztségviselők hierarchiájának kialakulása, és egy adott bonyolultságon túl már nem volt többé egészséges, kétirányú kapcsolat a valláshoz tartozók között, ami alighanem visszafordíthatatlan folyamatot eredményezett.
Értelemszerűen azok a vallások torzultak el és váltak az emberiség szellemi parazitáivá, amik a legtöbb megalapozatan hiedelemre, a legfantasztikusabb kitalációkra építkeztek. Sajnálatos módon ugyancsak ezek erősödtek meg a legjobban, s mára már a saját főpapjaik keze is meg van kötve a dogmáik által, és a legjobb indulatú tisztviselőik is csak nehezen enyhítik a gyakorlatilag öntudatra ébredt mém-komplexumok okozta károkat.
Steven Weinberg fizikus ezt nyilatkozta, amikor a vallásról kérdezték:
A vallás sérti az emberi méltóságot. Vallással vagy anélkül a jó emberek jót, a gonoszak pedig gonoszat cselekednek. De ahhoz, hogy jó emberek tegyenek gonosz dolgokat, ahhoz már vallás kell.
Könnyen igazat lehet adni a fenti kijelentésnek, mégis, hatalmas baklövés lenne ugyananabba a hibába esni, ami a vallásokat is elkorcsosította. A nemtudás és a gőgösség beárnyékolja a megismerést, ezért okosan tesszük, ha figyelmesen vizsgáljuk a vallások, a vallási magatartások, a felépített vallási rendszerek jellemzőit, és pontos ismeretek birtokában alakítjuk tovább aktuális véleményünket.
Igen, ez ugyanúgy élet–halál harc, mint az élet bármely más területén megfigyelhető küzdelem, de mert veszélyes, az ügyes és bölcs harcos-filozófus csodálatos kincsekre bukkanhat. E kincseket megvizsgálva pedig felismerheti bennük örökös jussát: azt, hogy a vallásokat uralva visszahelyezheti magát a világ trónusára, amit jelenleg olyasvalami bitorol, ami valóban méltatlan bármiféle elismerésre vagy csodálatra.
A vallás az ember eszköze, nem pedig uralkodója kell hogy legyen és maradjon.