2009. október 29.
Pénz és hatalom
Mindig azok nyivákolnak arról, hogy el kellene törölni a pénzt (vagy a „bankok uralmát”), akiknek nincs egy vasuk sem. Nem azok, akik szerényen élnek, hanem azok, akiknél – bármennyit markoljanak is fel – egyszerűen nem marad meg a pénz, valahogy mindig elfogy, valahogy sosem elég arra, hogy némi tartalék halmozódhasson fel.
Ha ezeknek az anyagiak terén kudarcot vallott embereknek teljesülne ez a vágyálma, másnap valószínűleg már arról prédikálnának, hogy a testi vagy szellemi erőfölénnyel való (vissza)élés is eltörlendő, csúnya, igazságtalan dolog, és idővel eljutnánk addig, amiről Vonnegut írt a Harrison Bergeron című novellájában, és mindenki egyenlő lenne, de azt az átlagot valahol nagyon lent kellene keresni.
Woody Allen szerint „a pénz jobb, mint a szegénység, már csak anyagi szempontból is”, és én egyetértek ezzel a véleménnyel. A pénz nem több, mint az emberek közti természetes különbség platóni értelemben vett ideáljának legalapvetőbb megnyilvánulása a közösségekben, de nem is kevesebb ennél. A pénz nem cél, csupán annak a hatalomnak az egyik vetülete, ami a célok eléréséhez nélkülözhetetlen.
És mint tudjuk, mindig a hatalomnak van igaza: might is right.
Az igazságosság, az egyenlőség – vagy legalábbis a „jog előtti egyenlőség” – illúziója ma is rendíthetetlenül él a köztudatban, sőt, sokan még azt is feltételezik, hogy az emberben azért ott lappang egyfajta belső igazságérzet, valamiféle lelkiismeret, ami legalább a többséget visszatartja attól, hogy valami igazán nagy gazemberséget kövessenek el.
Ez azonban nincs így. Összetévesztik a lustaságot és a gyávaságot a valóságos lelkiismerettel, a belső motivációink ismeretével, a tudatos mérlegeléssel és cselekvéssel.
Vannak aztán, akik úgy vélik, a hatalom, a bármilyen téren jelentkező kiválóság olyan gyümölcs, amit csak élvezni kell, de hányszor bebizonyosodott már, mennyire forgandó, hogy éppen ki bír hatalommal! Mert ugyan a hatalomnak, a hatalmasnak van igaza, és a történelemkönyveket is mindig a győztesek írják (át meg át), de aki itt nem veszi észre a folyamatot, magát az életet, az talán nem is próbálta megérteni a leplezetlen világot soha.
A hatalom éppolyan elvont fogalom, mint a pénz, és ugyanúgy örök is, csak az nem mindegy az ember szempontjából, hogy milyen hatékonysággal tudja a világába hívni ezeket az őserejű fogalmakat.
A legérdekesebb az egészben pedig, hogy minden forintosítható. Igen, még az emberélet is, és erről bárki meggyőződhet, aki felkeres egy biztosító társaságot. Lehet, hogy ez illúzióromboló, és keserű a valóság, de nem a pénz a „gonosz”, ahogy a rossz hírnek sem a hírhozó az okozója. Ilyen világban élünk, ezek a tulajdonságai, ezek a játékszabályok, amiket megismerve és okosan alkalmazva komoly előnyre tehetünk szert a többi játékossal szemben.
És te, nyájas olvasóm, utánanéztél már, hogy mennyit érsz? Mennyire saccolnád magad?