Mindenki szeret lustálkodni. Hogy ne örülnének az emberek egy olyan vallásnak ami azt mondja, "Ne törődj a földi dolgokkal, csak legyél jó, imádkozz egy kicsit, és fogadd be őt meg őt a szívedbe. Halálod után örök életed lesz a boldog mezőkön!"
Mennyire egyszerű nem? A hittérítők is szoktak ilyesmivel érvelni. Egyszerű. Ingyen van. Mégis mennyit nyerhetsz vele? Mindent!
Nincs tehát sok csodálkozni való azon, hogy milliók hisznek a semmittevés vallásaiban.
Raison d’être – miről szól ez a lap?
FAQ – gyakran ismétlődő kérdések
Cikk RSS feedFriss cikkek
Legelj csak!
2010. július 5.Háború a nemzet ellen
2010. január 26.Nacionál panaszkodik
2009. december 1.Muszlim nindzsák és BDSM artisták
2009. november 12.Halloween 2009 – Mi a valóság?
2009. október 31.
Érdekes idézet
There is a form of pecking order Schjelderup-Ebbe never studied – the pecking order of superorganisms.Howard Bloom: The Lucifer Principle
Tomi, a megfagyott gyermek
Kedvelem a régi, magyar filmeket, elsősorban azokat, amiket a hőskorban, az 1930-as években készítettek. Ezek a történetek mai szemmel néha nagyon idegenek, és csaknem lehetetlen elfogadni, hogy nem is olyan régen még tényleg így viselkedtek, így gondolkodtak az emberek.
Ebben a cikkben egy kevésbé ismert, 1936-os filmről írok, amiben a „régi nagyok” közül csak egy, Csortos Gyula szerepel, akit leginkább a Hyppolit, a lakáj főszereplőjeként ismerünk. Csortosról szól az anekdota, ami szerint egy protezsált, tehetségtelen színésznőcske így üdvözölte őt: Á, kolléga úr! Mire Csortos a jellegzetesen kimért, vontatott, gőgös hanglejtésével valahogy így riposztolt: Mióta… vagyok én… kurva…?
Csortos Gyulát dicsérni, magasztalni szokták, de én úgy találom, alakításait egy kaptafára sikerítette csak, egyetlen arca volt, ez a kimért, vontatott, gőgös arc. Mozgása, gesztikulációja kőszobor-szerű rugalmatlanságra utal, ezért az ebben a filmben játszott szerepére nem is találhattak volna nála ideálisabb színészt – ő az embertelen, érzéketlen, mindig mogorva és szomorú család pátriárkája, aki a film valamennyi személyes tragédiájának előidézője. Egész életében zsarnokoskodáshoz szokott, ezért építész unokaöccsét makacs ridegségével elüldözte, aki kénytelen volt fiatal feleségét és kisfiát hátrahagyva Amerikába emigrálni, azt remélve, hogy nagyszabású terveiben megalkotott légies palotákat majd ott, az ígéret földjén felépítheti, miközben anyagilag is támogathatja az itthon maradt szeretteit. Ebből azonban semmi sem valósult meg, és teljesen elszegényedve kőművesként kereste mindennapi kenyerét, míg egy építkezésen tragikus baleset áldozata lett. Súlyosan szívbeteg özvegye és fia, Tomi azóta egy kis faluban nyomorognak. A kisfiú igazi mintagyerek, akit édesanyja olyan mérvű pátoszos, eszképista légkörben nevel, amitől kiegyensúlyozottabb személyiségű kissrácok is begolyóznának, hát még az ideggyenge főhősünk! Tomi igazi gyermek-remete, egyetlen barátja Sutyi, a kis csibész cigánylány, akit zseniálisan alakít Ádám Klári.
Az alábbi filmrészletben találkozhatunk Tomival és Sutyival, ahogy a rosszgyerekek által agyondobott rigó, Buta Pepi földi maradványairól gondoskodnak, és nem feledkeznek meg arról sem, hogy megfelelő útravalóval lássák el a csöppnyi madárlelket, egyúttal illendő viselkedésre tanítva a neveletlen kis csigánylányt is, akitől a hájas, képmutató patikusné óva inti a szabás–varrásból nyomorgó anyukát, ám a túlvilágra készülő, ábrándos tekintetű fiatalasszony bízik a szeretet erejében. Sutyi sokat szenved, amiért a patikusné lánya csúfolja őt, de Tomi megvigasztalja, hogy Malvin majd rettenetesen szenvedni fog a Purgatóriumban.
Sutyi: Mindenkik a mennyorshágba mennek?
Tomi: Anyukám azt mondta, hogy csak a jók.
S: Azs állatok ish?
T: Azok… jók. Biztos, hogy oda mennek.
S: A pátikus Málvin ish?
T: Az is.
S: Akkor én nem megyek odá.
T: Miért?
S: Mindig csúfol… Te csigány, te csigány… A Malvin rossh!
T: De előbb meg fog javulni a tisztítótűzben!
S: Tűzsben?
T: Igen.
S: Fáj azs?
T: Nagyon.
S: Vérzik ish?
T: Azt nem tudom.
S: Hát vérezzen, meg süljön, meg ordítozzson, meg–
T: SUTYI! Már megint kezded!
S: Csak megátkozsom egy kicsit. Úgyse tudom megpofozsni, akkora nagy kövér lány!
Buta Pepi temetése.
Miután megismerhettük a keresztény igazságszolgáltatás remélt menetét, helyénvaló, hogy Tomi családjának történetére is sor kerüljön. A mennyország-fixáció itt is megjelenik. A mennyországba kerüléshez feltétlenül szükséges, hogy a kisgyermek jól viselkedjen, hogy elismerésképpen anyukája továbbra is becézze, Tominak szólítsa, ne pedig – oh, irgalom atyja ne hagyj el! – Tamásnak. Az akkori szokásnak megfelelően kihagyhatatlan, hogy a hősnő dalra fakadjon, és a napi agymosási folyamat során ecsetelje a világi élet hiábavalóságát és dicsőítse a túlvilág mindenre gyógyírt kínáló csodáit.
Mese a kőemberekről és dal a mennyországról.
A mártírság, az önmarcangolás rendkívül fontos eleme az európai keresztény kultúrának. Tomi édesanyjának szívbetegsége kiteljesedik, és a haldokló anyuka kénytelen elküldeni fiacskáját a kőemberekhez, hogy ők neveljék fel a kis árvát. Tomi természetesen azt hiszi, hogy az ő „rosszalkodásai” miatt kell anyukájának elmenni a mennyországba az apukájához. Anyuka azonban nem egészen biztos abban, hogy sikerül-e bejutnia a mennybe, hogy vajon elég jó volt-e, de az ájtatosan fonnyadt tiszteletes megnyugtatja a feloldozás előtt, hogy szakemberként semmi okát sem látja az aggodalomra, mert az asszonynak az a legszentebb kötelessége, hogy kiálljon a férje mellett. Szívből jövő sóhajjal nyugtázhatjuk a szereplővel együtt, hogy anyuka megússza a tisztítótüzet, pedig rezgett a léc. Reggelre aztán már a siratóasszonyok is megérkeznek.
Diplomával a zsebében kőműves munkát vállalt!!
Telik az idő, és a kőemberek addig szekírozzák a magányos, szerencsétlen Tomit, amíg végső elkeseredésében visszaszökik a kis faluba, hogy megkeresse a tovatűnt boldogságot. Élhetetlenségében, mert arra kondicionálták, hogy a boldogulást ne itt és most keresse, ráborul az anyja sírhalmára, hogy ott fagyjon meg. A kor technikai színvonalának megfelelő módon ábrázolt halálközeli élményben Tomi fellépdel a szellemlépcsőn a mennyország külső vidékéig, ahol találkozik halott szüleivel. Anyukájának a mennyei fodrászok apró csillagokkal ékesítették a frizuráját, a néhai apuka pedig a mérnökembereknél kötelező fehér köpenyben, féltérdre ereszkedve játszik építőkockákkal, s úgy invitálja: gyere, mi csak építsünk! Eközben Tomi porhüvelyére egyre hull a hó, és a hideg miatt a kis lelke is dideregni kezd odafenn, ám anyukája a mennyországban is folytatta tanult szakmáját, ezért egyetlen intésére melegítő bűvészköpeny terem a fiúcska vállán.
(Az „ex nihilo” teremtés képességének mennyországi elsajátítása népszerű eleme a gyerekek vallási programozásának. Emlékszem, engem annak idején a nagypapám azzal próbált meggyőzni, hogy „odaát” majd csak annyit kell mondanom, hogy „legyen itt egy sárga pisztoly”, és az azonnal megjelenik a kezemben. Azóta se tudom, minek kellene nekem sárga pisztoly, és hogy miért épp ezt a sutaságot mondta nekem sok-sok évvel ezelőtt az öregapám, aki amúgy teljesen békés, szeretetre méltó férfi volt. Talán ha valami mással példálózik, most nem lennénk itt.)
Miután Tomi meggyőződött arról, hogy Buta Pepi is megdicsőült, felfigyel egy távoli kapura, amit a látványtervező egyfajta halálsugárzást kibocsátó rádióadónak álmodott meg, de ezen a ponton kell értesülnünk arról, hogy a kisfiú nem csatlakozhat a szüleihez, és nem ismerheti meg a túlvilág valódi titkait, mert még elkotyogná azokat az embereknek.
Most már minden jó lesz!
A kisfiút az utolsó pillanatban menti meg a fagyhaláltól Kovács István, apukájának Amerikából éppen hazatért jóbarátja, aki az építészeti tervekkel karriert csinált – természetesen odaát –, és megmenti a kisfiút a kőemberektől. Lehetetlen nem észrevenni a párhuzamot, aminek a lényege, hogy elégedettség, boldogság és siker csak valahol másutt képzelhető el, és a történet úgy ér véget, hogy semmi továbbit sem tudunk meg hőseink sorsáról. De remélhetünk, és talán, ha jól viselkedünk, ha Tomik maradunk, egy napon, majd, valahol messze, mi is boldogok lehetünk.
A film történetét Szepes Mária, a hazai fehérboszorkányok öreganyja írta, akinek kedvesen naiv világképéről ez a film is sokatmondóan mesél.
Kommentek (5)
A cikkhez kommentet lehet írni. Ehhez nem szükséges regisztrálni, de a regisztrált neveket csak tulajdonosaik használhatják.
Regisztrált: 2009. július 9.
Kommentek: 2
Karma: 1
Amire gondolsz a 2012 es dimenzióváltás, vagy kozmikus szeretet csatorna megnyílása. Az ebben az időszakban bekövetkező naprendszer valamennyi bolygójának együttállásával illetve a maja törzsek jövendölésével próbálják alá támasztani a dolgot. Ezt a témát hosszasan lehetne feszegetni, álláspontot nem foglalok.
SzS is jelezte korábban hogy írna egy cikket a témában, de sajnos még nem került rá sor, pedig a keresztény vallás mellett, hihetetlen mérteteket öltött a dolog globális értelemben, a fél világ az új kor eljövetelére várva esett önáltatás kényelmes gödrébe, hogy ez jó vagy rossz, relatív.
SzS is jelezte korábban hogy írna egy cikket a témában, de sajnos még nem került rá sor, pedig a keresztény vallás mellett, hihetetlen mérteteket öltött a dolog globális értelemben, a fél világ az új kor eljövetelére várva esett önáltatás kényelmes gödrébe, hogy ez jó vagy rossz, relatív.
Hetvenkét szűzzel például?Talán ha valami mással példálózik, most nem lennénk itt.
Talán hatéves lehettem, amikor ezzel példálózott a nagyapám, aki római katolikus volt, nem muszlim, arról nem is beszélve, hogy akkoriban a kissrácok még nemigen tudták, hogy miért volna érdekes a rengeteg huri társasága. :)
2009. július 14. 21:35
Aziel
Regisztrált: 2008. november 4.
Kommentek: 15
Karma: 4
Ezek az ábrándok nem csak a hagyományos vallásokban vannak jelen, hanem pl. a new age-es világban is. Bár gondolom erre utaltál Szepessel.
Egy ismerősöm pl. meg van győződve arról, hogy valamilyen "lények" magasabb energiaszintre (vagy mire) fogják emelni az emberiséget, és az tuti lesz.
Tehát hátra lehet dőlni és tespedni.