2009. április 12.

A sátáni mágia

Szigeti Sándor írása

„A mágia legfőbb vonzereje nem az alkalmazásában rejlik, hanem az ezoterikus burjánzásban. A fekete művészet gyakorlatát olyannyira beburkoló rejtélyesség elemét szándékosan vagy közönyösségből táplálták azok, akik e téren a legnagyobb gyakorlattal rendelkezőknek vallják magukat. Ha két pont között a legrövidebb út az egyenes, úgy ezek az okkultisták labirintusépítőnek is beváltak volna. A ceremoniális mágia alapelveit korszakokon át a végtelenségig titkosított skolasztikus miszticizmus információmorzsáivá degenerálták, így a leendő varázsló épp a félrevezetés művészetének áldozatává válik, holott azt neki magának kellene alkalmaznia! Párhuzamba hozható ezzel az az alkalmazott pszichológiát tanuló hallgató, aki bár minden kérdésre tudja a választ, mégsem képes barátokat szerezni.

Mire jó a hazugságok tanulmányozása, hacsak nem hisz mindenki ezekben a hazugságokban? Sokan persze hisznek a hazugságokban, de mégis a természet törvényeinek megfelelően cselekednek. Ezen a premisszán alapul a sátáni mágia. Ez a bevezetés – a materialisztikus mágia alapjait megfogalmazó írás. Ez a sátáni ábécés olvasókönyv.

Belial jelentése »úr nélküli«, és a valódi függetlenséget, önállóságot és a személyes eredményességet szimbolizálja. Belial a föld elemét képviseli, és itt olyan mágiát ismer meg az olvasó, ami két lábbal áll a földön – igazi, hamisítatlan mágikus eljárásokat – nem pedig objektív ésszerűséget kerülő misztikus közhelyeket. Szükségtelen tovább kutatni. Itt van letéve az alapkő!”

– részlet Anton Szandor Lavey: „The Satanic Bible” című művének Belial könyve fejezetéből.

Azok számára, akik valamelyik ábrahámita világvallás által dominált kultúrában nőttek fel vagy jellemzően ott töltötték el eddigi életük tudatos részét, a „mágia” gondolata meglehetősen idegen, ismeretlen, sőt – tabu.

A világvallások alapkönyve, a Biblia kategorikusan tiltja, hogy bárki belekontárkodjon a mágusok, boszorkányok praktikáiba, mert aki így tesz, azt a halála után elnyelik a pokol tüzes mélységei. Az embereket arra kondicionálták, hogy a mágia, a varázslás mindenképpen gonosz, rossz, kerülendő dolog.

Ezt többféleképpen is indokolták azok számára, akik, bár talán tartottak a beígért borzalmas túlvilágtól, mégsem átallottak volna foglalkozni a tiltott tanokkal. Az ember tökéletlen – így az egyik magyarázat –, tehát bármi, amit tesz, szintén tökéletlen. Egyedül a Mindenható tökéletes. A mágia márpedig túlságosan potens eszköz a világ befolyásolására, tehát veszélyes, amit mindenkinek a saját érdekében kerülni kell! Ne feledjétek – int a jószándékú bölcs –, ti nem istenek, hanem csak emberek vagytok, és maradjatok is meg embernek! Quod licet Iovi, non licet bovi, vagyis amit szabad Jupiternek, az Istennek, nem szabad azt az ökörnek.

A még elvetemültebbeket azonban még ez sem tartotta vissza, szükség volt tehát valami hatásosabb kantárra is. Így született meg a „karma” avagy a „háromszorossági törvény” koncepciója, ami a hatás–ellenhatás elvével riogat. Az elképzelés szerint mivel minden oknak okozata van, ezért tetteink következményei előbb-utóbb hatással lesznek ránk, ha esetleg nem is ebben, de a következő életünkben biztosan, ezért a legjobb, ha csendben, alázatosan meghúzzuk magunkat, és nem avatkozunk olyan dolgokba, amiktől a bölcs, jóságos tanítómesterek, guruk (elvégre a karma emlegetése főleg a keleti vallások és a belőlük adaptált spirituálisnak, ezoterikusnak nevezett jellegzetes, fiatal, eklektikus vallások körében szokás) megóvni igyekeznek bennünket, tudatlan kis lelkeket.

Miért van szükség ezekre a tiltásokra?

A hatalom megtartása miatt. A mindenkori vezetői rétegnek nem érdeke, hogy a mézet gyűjtögető méhecskék túlságosan elszabaduljanak és elkanászodjanak azzal, hogy esetleg megrészegülnek önnön lehetőségeiktől. Az senkinek se volna jó.

A többség sosem gondolkodik el azon, mi lehet a mágia, mit neveznek annak és miért. Mi az, ami még, vagy már nem mágia, és tulajdonképpen része-e ez a valóságnak, vagy csak a mesék birodalmában, esetleg a bűvész színpadán lehet szerepe…

A tiltások ellenére természetesen az emberek sosem hagytak fel a mágia tanulmányozásával. Ahogy azonban LaVey is írta, az okkultisták, a titkos, rejtett tanok művelői összehordtak hetet-havat, összekeverték a szezont a fazonnal és beleszőtték az általuk ismert babonákat a mágikus, vagy legalábbis annak nevezett dolgokba. Napjainkra aztán a mágia puszta említése nem is annyira félelmet, mint inkább önelégült, mindentudó lesajnálást eredményez még a magukat felvilágosultnak, nyitott gondolkodásúnak tartók esetében is, hiszen valódi eredmények híján az egész inkább nevetségesnek tűnik, bár a sarlatánok és médiában szereplő kuruzslók és jósok által rászedett embereknek okozott anyagi, érzelmi és más jellegű károk miatt valós veszélyforrásnak is tekinthető.

Az egyik legelterjedtebb tévképzet szerint a mágia valami érthetetlen, természetfölötti dolog, amiről csak hosszú, önmegtartóztatásban és önkínzó tanulással eltöltött tanoncéveket követően lehet valami fogalma a vállalkozónak, akinek az az első feladata, hogy megtalálja a beavatott Mesterét, vagy hogy eléggé nyitottá váljon ahhoz, hogy a Mestere találhassa meg őt. Fehérlovas herceg(nő) helyett ma már életmódgurura vágyik az önállótlan, szellemileg elmaradt szenvedő, mert az irányítóra áhítozó bárányka megkeresi a pásztorát.

A sátánista erre ezt mondja: baromság! Ugyanakkor elismeri, hogy nincs könnyű dolga annak, aki legalább önmaga előtt meri vállalni a hatalomvágyát, hiszen gigantikus szeméthalomból kell kicsipegetni és összeilleszteni a használható információmorzsákat.

Anton Szandor LaVey egyik legtiszteletreméltóbb hozzájárulása a sátánizmus kiteljesedéséhez az alapokat megfogalmazó és összefoglaló könyv, a The Satanic Bible megírása volt. E könyv második fele a Doktortól megszokott mellébeszélésmentes, „no bullshit” stílusban szól a mágiáról, ami nem meglepő, ismerve LaVey elmarasztaló véleményét a múltbéli okkultizmusról.

De tulajdonképpen mi az, hogy „mágia”? Amikor az ember előadást tart valamiről, hasznos, ha összehangolja a szótárát a hallgatóiéval, vagyis meghatározza a szakkifejezések értelmét. A mágiáról szólva az első teendő tehát definiálni, mit értünk e szó alatt.

A mágia: „Helyzetekben vagy eseményekben elért változás az egyén akaratával összhangban úgy, ahogy az az általánosan elfogadott módszerekkel megváltoztathatatlan lenne.”

– Anton Szandor Lavey

Ez a meghatározás a lehető legjobb, mivel utal a hatalomra, a befolyásolási képességre, egyben pedig elismeri, hogy a mágikus tevékenység teljes magyarázatát, működésének miértjét nem szükségszerűen tudja az, aki a sokkal lényegesebb hogyant már ismeri. Nem kever bele ugyanakkor semmiféle feltételezett összetevőt, aminek természetéről esetleg más források már nyilatkoztak valamilyen – általában igazolatlan – módon. A meghatározás azt sem téveszti szem elől, minden csak nézőpont kérdése, tehát ami ma még mágiának minősülhet, az egy idő múlva talán már a lehető leghétköznapibb jelenségnek számít majd. Ha egy száz évvel ezelőtt élt illető hirtelen megjelenne a mi korszakunkban, bizonyosan mágiának tartaná a mobiltelefont, a televíziót, a számítógépet, az internetet, a hatékony gyógyszereket, és még rengeteg más dolgot, ami számunkra teljesen természetes.

“Any sufficiently advanced technology is indistinguishable from magic.”
„Minden kellőképpen fejlett technológia megkülönböztethetetlen a mágiától.”

– Arthur C. Clarke

A sátánista felfogás szerinti mágiarendszer két csoportra osztható.

Nem, szó sincs „fehér” és „fekete” mágiáról! Ez a fajta felosztás csak a babonáktól elszakadni képtelen, bűntudattal terhelt „fehér mágusok” lágyult elméjében született, és a legkárosabb gondolatvírusok egyike. Néhány sátánista olykor mégis szándékosan fekete mágiaként hivatkozik saját munkáira, hogy kihasználva az ódon fogalom és a saját felvilágosult modernsége közötti feszültséget erőteljesebb hatást érjen el.

A sátánista mágus pragmatikus, számára elsődlegesen az a fontos, hogy hogyan használhatja a mágiát a saját céljai eléréséhez. A felosztás is eszerint történik, és megkülönböztetjük:

• a kis vagy manipulatív (lesser, manipulative);
• illetve a nagy, rituális vagy szertartásos (greater, ritual, ceremonial) mágiát.

Az előbbi tulajdonképpen alkalmazott pszichológia, vagyis olyan trükkök és eszközök használata, amik mások vagy saját magunk tudatára vagy tudattalanjára hatnak. Ide tartozik a megfelelő viselkedés, gesztikuláció, modor, fogalmazásmód, öltözködés stb. megválasztása. A témával részletesen a The Satanic Witch című könyv foglalkozik, ami elsősorban nők számára nyújt praktikus tanácsokat, de – kellő módosítással – ugyanezeknek természetesen férfiak is nagy hasznát vehetik.

Az utóbbi pedig, a rituális mágia, az, amiről a filmek szólnak. Az emberek élete tele van rituálékkal, szertartásokkal, mint amilyen például a házasságkötés, a születés- és névnapok illetve más események megfelelő szokások szerinti megünneplése.

A szertartások lényege, hogy meghatározzanak egy összetartozó tevékenységsorozatot, amely így a rend és az egység érzetével megolajozva könnyebben, logikusabban érthető a résztvevők számára, és az így létrejött mentális fókuszpontnak köszönhetően a tevékenységsorozat szándékolt hatása könnyebben, erőteljesebben valósul meg.

A rituális mágia „elsődleges funkciója, hogy összegyűjtse a máskülönben szétszóródó, adrenalinból és egyéb érzelmi forrásból keletkezett energiát, és dinamikusan továbbítható erővé alakítsa azt.”

A fenti LaVey-idézet nem érthető könnyen, főleg az utolsó tagmondat bizonyul misztikusnak. Dinamikusan továbbítható erő…

Az ember nem ismeri teljesen a világot, amelyben él, ráadásul mindvégig önmaga jelentette és jelenti a legnagyobb rejtélyt. Feltételezhető-e, hogy pontosan ismerjük már valamennyi meglévő vagy potenciális képességünket? Erre egyetlen, magára valamit is adó racionális elme sem felelhet igennel, hiszen nincs alapja elutasítani vagy definiálni az ismeretlent csak azért, mert az ismeretlen. Manapság gyakori, hogy a magukat szkeptikusnak nevezők éppoly bigottan zárt elméjűek, mint a legfanatikusabb valláskárosultak – mindössze az „előjelük” más.

A sátánizmus egyik alapja a kétkedés. Egy másik rögtön a pragmatizmus, az arra való törekvés, hogy minél teljesebben, élvezetesebben éljük az életünket.

A téma kimeríthetetlenségét tekintetbe véve ebben a cikkben kísérletet sem teszek a sátáni szertartások teljes ismertetésére, de néhány alapvető érdekességről szeretnék említést tenni.

A rituális mágia az intellektuális felszabadító kamra koncepciójával és alkalmazásával szabadítja fel a racionális, kétkedő elmét és teszi lehetővé, hogy a sátánista mágus hasznos, de teljességében még megmagyarázhatatlan hatásokat idézhessen elő saját szándékainak megfelelően.

A szertartás időtartamára, az intellektuális felszabadító kamrába lépve, a sátánista felfüggeszti a racionalitást, tudatosan felfüggeszti a hitetlenségét. Amíg a kamrában tartózkodik, a rituálé számára teljes egészében valóságos, mert így jöhet csak létre a kellő érzelmi forrásból keletkező energia, ami „dinamikusan továbbítható erővé” alakítható. Mint amikor varázslósat játszik a kisgyermek – azzal a különbséggel, hogy itt valóságos eredménye van a tevékenykedésnek. Más hasonlattal élve, amikor valaki unottan, éppcsak odafigyelve ül be egy színházi előadásra, vagy ha folyamatosan zavarják közben, nem lesz képes ráhangolódni a játékra, nem ragadja magával a hangulat, és számára közömbös lesz a szereplők sorsa; megfelelő hozzáállással azonban maga is résztvevővé válva megkaphatja azt a szellemi felszabadulást, aminek hatása még sokáig befolyásolhatja a hangulatát, önthet bele erőt, megkönnyebbülhet tőle, vagy táplálhatja jogosnak tartott haragját.

A közömbösségből ugyanis nem születnek nagy dolgok – ehhez érzelmi extremitásra van szükség.

A rituális mágia részleteiről, hozzávalóiról, pontos szertartásrendjéről a The Satanic Bible című könyvben lehet olvasni. A könyv három alapvető témájú rituálét határoz meg az elérni kívánt hatás szerint:

• Szex – a szellemi és testi jólét alapja a testi vágyak egészséges, teljes mértékű ki- és megélése, hogy az egymásra vágyók egymásra találjanak.
  
• Együttérzés – akár saját maga, akár másvalaki boldogulása, sikeressége érdekében a mágus az alvilági hatalmak támogatását kérheti.
  
• Pusztítás – természetesen ide tartozik a hírhedt sátánista emberáldozat is, amelynek során a mágus felerősíti azokat a hatásokat, amiket az áldozat kelt tulajdon ostobaságával, kártékonyságával.

Természetesen a rituálé működési elvének megértéséhez, a hatékonysághoz szükség van a komponensek, a miértek és hogyanok ismeretére is, melyeket LaVey a következő lépésekben fogalmazott meg:

1. Vágy
2. Időzítés
3. Képzelet, képalkotás
4. Irányítás
5. Az egyensúly-faktor

A szertartások menetének keret-struktúrája tizenhárom lépésből áll, a hozzávalók pedig az alábbiak:

• Ruházat – fekete, ünnepi, amely a szertartás témája szerint öltönytől, estélyiktől kezdve lehet klasszikus kámzsa;
• Oltár – az oltárt gyakran meztelen nő személyesíti meg;
• Baphomet szimbólum – az oltár fölé függesztve;
• Gyertyák – fekete és egyetlen fehér gyertya használatos;
• Csengettyű – a légtér ünnepi megtisztítása, a szertartás kezdetének és végének jelzésére;
• Kehely – amelybe az elixír kerül;
• Elixír – az életet szimbolizáló folyadék, ami gyakorlatilag bármi lehet;
• Kard – a hatalom szimbóluma, melyet a szertartást vezető pap használ;
• Fallosz – termékenységszimbólum;
• Gong – a sötétség hatalmának szólítására;
• Pergamen – az üzenet vagy kérés továbbítására, melyet a gyertyák lángja közvetít.

A The Satanic Rituals című könyvben a rituális mágiával kapcsolatos további részletekkel és kulturális háttérrel ismerkedhet meg az érdeklődő. Megtudhatja például, honnan származik, mi volt eredetileg a hírhedt fekete mise, és hogy mi a különbség a rituálék és a ceremóniák között. A könyvben az alábbi kilenc, teljesen kidolgott szertartás található meg:

• Az eredeti pszichodráma – Le Messe Noir
• A fullasztó lég ceremóniája – L’air epais
• A hetedik sátáni nyilatkozat – Das Tierdrama
• A trapezoid törvénye – Die elektrischen Vorspiele
• Éj a kopár hegyen – Hódolat Csortnak
• A tűz korszakának zarándokai – Shaitan megnyilatkozásai
• A kilenc szög ceremóniája – The Ceremony of the Nine Angles
• Cthulhu szólítása – The Call to Cthulhu
• A sátáni avatás – Felnőttek illetve gyermekek számára

Tisztázni szeretném, hogy a könyvben ismertetett szertartások nem „a kilenc szertartás”, mert ilyesmi nem létezik, ezek csak néhány esetre kidolgozott példák. A szertartások mindig tökéletesen a résztvevőkre szabottak, mert az ő fantáziájukat kell megmozgatni, az egyéni céljaikhoz kell igazítani, illetve saját kutatások alapján egyedi rituálékat is lehet alkotni.

Peter H. Gilmore, a Sátán Egyháza jelenlegi főpapjának The Satanic Scriptures című könyvében apró, de hasznos praktikákon túl további három, részletesen kidolgozott szertartást is közölt, definálva a sátánista esküvő, a sátánista temetés rítusait, valamint a Ragnarök rituálét, ami demonstrálja, hogyan fedezhető fel a nem-keresztényi mitológiákban, hagyományokban az elmaradhatatlan ördögi elem, felelevenítve azt a szokást, amely szerint elfeledett, egzotikus kultúrák hatására új, erőteljes kezdeményezések születnek. A Ragnarök rituálé központi témája a begyöpösödött végleges elmúlása, a fiatal hajtás szárba szökkenése, az élet pusztuláson keresztüli megújhodása.