2008. december 13.

Tudomány vs. hit

Amikor világnézetről, vallásról beszélgetnek az emberek, valaki felvetheti, hogy a vallástalanok, a hitetlenek is éppúgy hisznek, csak nekik a tudomány a vallásuk és a tudósok a papjaik.

Ez természetesen nem igaz.

A hitre épülő világmagyarázat és a tudományos módszerű megismerés alapvető különbségét egy találó karikatúrával mutatom be:

A hit kinyilatkoztatja, hogy milyennek kellene lennie a világnak, és – szó szerint – minden áron megpróbálja bebizonyítani, hogy a végkövetkeztetése helyes.

A tudományos módszer ezzel szemben már meglévő ismeretek alapján hipotézist alkot, amivel megpróbálja modellezni a világot, és ezt a hipotézist állandóan teszteli, azt figyelve, hogy alkalmazásával jobban megismerhetők-e a világ titkai. A tudományos módszert követve a hipotézist akár a legalapvetőbb elképzelésig fel kell bontani, ha kiderül, hogy nem pontos, nem valószerű eredményt produkál.

Gyakori és valós vád, hogy a tudományt, a tudósokat sokan mégis valláspótléknak, megkérdőjelezhetetlen prófétáknak tekintik, ez azonban nem a tudományos módszer hibáját jelenti, hanem csak azt, hogy az emberek legnagyobb részének fogalma sincs, miről beszél – és nem is érdekli őket.

Természetesen csak mert valaki az életének, hivatásának bizonyos részein alkalmazza a tudományos módszert, még nem garantálja, hogy az illető képes ezt a hozzáállást általánosan érvényesíteni, és ennek köszönhető, hogy a „kreacionista tudós” önellentmondásos fogalma egyáltalán létezhet.

A világ megismeréséhez nemhogy nincs szükség vallásos hitre, de minden evilági rossznak ez a horgonya.