2008. augusztus 31.
Csókold meg Hank fenekét!
Az interneten találtam ezt a paródiát, ami véleményem szerint remekül megragadja a Bibliával házaló hittérítők abszurditását. Az eredeti – Kissing Hank’s Ass – itt volt olvasható: http://www.jhuger.com/kisshank.mv.
Ma reggel csöngettek. Amikor kinyitottam az ajtót, egy jól öltözött párt láttam kint ácsorogni. A férfi szólalt meg elsőként.
John: Helló, én John vagyok, ő pedig Mary.
Mary: Helló! Meg szeretnénk önt hívni, hogy csókolja meg Hank fenekét velünk!
Én: Bocsánat, de miről beszélnek? Ki az a Hank, és miért kéne nekem megcsókolnom a fenekét?
John: Ha megcsókolja Hank fenekét, akkor kap tőle egymillió dollárt; de ha nem, akkor kiveri magából a lelket.
Én: Micsoda? Miféle bizarr, maffiaszerű zsarolás ez?
John: Hank egy emberbarát milliárdos, aki ezt a várost építette. Az egész város az ő tulajdonában van. Bármit megtehet, amit csak akar, és ő egymillió dollárt akar adni önnek, de nem teheti mindaddig, amíg maga meg nem csókolja Hank fenekét.
Én: Ennek nincs semmi értelme. Miért…
Mary: Milyen alapon vonja kétségbe Hank ajándékát? Nem akar egymillió dollárt kapni? Nem éri meg, hogy cserébe megcsókolja Hank fenekét?
Én: Hát, esetleg; amennyiben ez nem törvényellenes, csakhogy…
John: Akkor tartson velünk, és csókoljuk meg Hank fenekét!
Én: Maguk gyakran csókolgatják Hank fenekét?
Mary: Ó, hogyne, állandóan.
Én: És odaadta az egymillió dollárt?
John: Nem, a pénzt csak akkor kapjuk meg, amikor elhagyjuk a várost.
Én: Akkor miért nem költöznek el most, azonnal?
Mary: Addig senki sem hagyhatja el a várost, amíg Hank nem mondja, máskülönben nem jár a pénz, és Hank kiveri az emberből a lelket.
Én: Ismernek valakit, aki Hank fenekét megcsókolta, elhagyta a várost, és megkapta az egymillió dollárt?
John: Az anyám évekig csókolgatta Hank fenekét. Tavaly elhagyta a várost, és biztos vagyok abban, hogy megkapta a pénzt.
Én: Beszélt az anyjával azóta?
John: Természetesen nem, Hank ezt nem engedi.
Én: De miért gondolja, hogy Hank tényleg odaadja a pénzt, ha senkivel sem beszélt, aki megkapta az egymillió dollárt?
Mary: Hát, az emberek azért kapnak valamit tőle, mielőtt elhagyják a várost. Lehet, hogy fizetésemelést, vagy nyernek a lottón, esetleg találnak 20 dollárt az utcán.
Én: Mi köze ehhez Hanknek?
John: Hanknak vannak bizonyos „kapcsolatai”.
Én: Sajnálom, de ez inkább valami fura szerencsejátéknak tűnik.
John: Csakhogy itt egymillió dollárról van szó, ezt csak nem hagyná ki! És ne feledje, ha nem csókolja meg Hank fenekét, akkor kiveri magából a lelket!
Én: Esetleg ha találkozatnék Hankkel, és személyesen vele beszélhetném meg a részleteket…
Mary: Senki sem láthatja Hanket és senki sem beszélhet vele.
Én: De akkor hogyan csókolják meg a fenekét?
John: Néha csak úgy csókot dobunk, és Hank fenekére gondolunk. Máskor pedig Karl fenekét csókoljuk meg, aki ezt továbbítja a nevünkben.
Én: Ki az a Karl?
Mary: Az egyik barátunk. Ő tanított meg minket mindenre Hank fenekének csókolgatásáról. Nem kellett mást tennünk, csak néhányszor meghívtuk vacsorázni.
Én: És maguk csak elhitték, amikor elmondta, hogy létezik ez a bizonyos Hank, aki azt kívánja, hogy a fenekét csókolgassák, és hogy ezért megjutalmazza önöket?
John: Szó sincs róla! Karl kapott egy levelet Hanktől évekkel ezelőtt, amiben Hank elmagyarázott mindent. Itt a levél másolata, nézze csak:
Karl íróasztaláról
- Csókold meg Hank fenekét, és egymillió dollárt kapsz tőle, amikor elhagyod a várost.
- Alkoholt csak mértékkel igyál.
- Verd ki a lelket azokból, akik nem olyanok, mint te vagy.
- Étkezz rendesen.
- Hank személyesen diktálta ezt a levelet.
- A Hold éretlen sajtból van.
- Minden, amit Hank mond, helyes.
- Mosd meg a kezed, mielőtt kimész a fürdőszobából.
- Ne igyál alkoholt.
- Virslit zsemlyével egyél, de ízesítés nélkül.
- Csókold meg Hank fenekét, különben kiveri belőled a lelket.
Én: Hiszen ezt Karl levélpapírjára írták!
Mary: Hanknél nem volt papír.
Én: Gyanítom, ha utánanéznénk, kiderülne, hogy ez Karl kézírása.
John: Természetesen, Hank diktálta a levelet.
Én: Mintha azt mondták volna az előbb, hogy senki sem láthatja Hanket.
Mary: Manapság már csakugyan nem, de évekkel ezelőtt Hank még beszélt néhány emberrel.
Én: Mintha azt is mondták volna, hogy Hank emberbarát. Miféle emberbarát az olyan, aki kiveri a lelket valakiből, csak mert különbözik?
Mary: Hank így kívánja, és bármi, amit mond, az helyes.
Én: Ezt meg honnan veszi?
Mary: A lista 7. pontja kimondja: „Minden, amit Hank mond, helyes”. Ez nekem elég is.
Én: Talán Karl barátjuk csak úgy kitalálta ezt az egészet.
John: Az lehetetlen! Az 5. pont szerint „Hank személyesen diktálta ezt a levelet”. Ráadásul a 2. pont kimondja, hogy „Alkoholt csak mértékkel igyál”, a 4. hogy „Étkezz rendesen”, a 8. pedig hogy „Mosd meg a kezed, mielőtt kimész a fürdőszobából”. Köztudomású, hogy ez így mind helyes, tehát a többinek is igaznak kell lennie.
Én: Csakhogy a 9. pont azt mondja, hogy „Ne igyál alkoholt”, ami kissé ellentmond a 2. pontnak, és a 6. szerint „A Hold éretlen sajtból van”, ami egyáltalán nem igaz.
John: Semmilyen ellentmondás sincs a 9. és a 2. pont között. A 9. csak világosabbá teszi a 2. pontot. Ami a 6. pontot illeti, maga még sosem járt a Holdon, tehát nem tudhatja.
Én: A tudósok nagy valószínűséggel megállapították, hogy a Hold kőzetből áll…
Mary: Csakhogy ezek a tudósok nem tudják, hogy a kőzet a Földről vagy a világűrből származik-e, ezért lehet akár éretlen sajtból is.
Én: Nem vagyok szakértő, de azt hiszem, azt az elméletet, ami szerint a Holdat a Föld „fogságba ejtette”, már nem veszik komolyan, és különben is, ha nem tudjuk, honnan származik a kőzet, még nem jelenti, hogy sajtból lenne.
John: Aha! Most beismerte, hogy a tudósok tévednek is, de mi tudjuk, hogy Hanknek mindig igaza van!
Én: Tényleg?
Mary: Tényleg, a 7. pont mondja ezt ki.
Én: Ön szerint tehát Hanknek mindig igaza van, mert a levélben ez áll, amit Hank maga diktált, és tudjuk, hogy Hank diktálta, mivel a listán ez olvasható. Ez körkörös logika, ugyanaz, mintha azt mondanánk, hogy „Hanknek igaza van, mert azt mondja, hogy igaza van”.
John: Végre kezdi már érteni! Olyan nagy öröm számunkra, amikor valaki végre megérti Hank gondolatmenetét.
Én: De én… na, mindegy. És mi van ezzel a virslivel?
Mary: (elpirul)
John: Virslit zsemlyével, ízesítés nélkül együnk. Így óhatja Hank. Minden más helytelen.
Én: Mi van akkor, ha nincs zsömlém?
John: Zsemlye nélkül nem ehet virslit. A virsli zsemlye nélkül helytelen.
Én: Ízesítés nélkül? Még mustárt sem ehetnék hozzá?
Mary: (végtelenül megdöbben)
John: (kiabál) Hogy mondhat ilyet?! Bármiféle ízesítés helytelen!
Én: Szóval egy nagy halom savanyúkáposztára szeletelt virsli szóba se jöhetne?
Mary: (befogja a fülét) Egyáltalán nem figyelek oda erre… Lalalalalala…
John: Ez undorító. Csak valami elvetemült gonosztevő enne ilyesmit…
Én: Pedig finom. Én, ha csak tehetem, ezt eszem.
Mary: (elájul)
John: (elkapja Maryt) Ha tudtam volna, hogy maga is közéjük tartozik, nem pocsékoltam volna az időmet. Amikor Hank majd kiveri magából a lelket, én is ott leszek, és hahotázva számolgatom majd a pénzemet. Megcsókolom Hank fenekét a maga nevében is, maga zsemlyétlen, szeletelt virslis, savanyúkáposzta-zabáló!
E szavakkal John a közelben parkoló autójukhoz vonszolta Maryt, és elhajtottak.