2006. június 21.
Anton Szandor LaVey
Anton Szandor LaVey – a Sátán Egyházának alapító-főpapja és a Sátáni Biblia szerzője – 1930. április 11-én született Chicagóban. Az általa rendszerbe foglalt sátánizmus volt az első vallás, amely az évezredes, képmutató hazugságokkal nyíltan szembefordulva az őt megillető eszmei trónusra emeli az embert az addig megtagadott és gyűlölt, ám valódi mivoltát jelképező alvilági patrónus nevével.
LaVey gyerekkorától kezdve érdeklődött a természetfölötti és az okkultizmus iránt, mert Erdélyből származó nagyanyjától rengeteg történetet és babonát hallott vámpírokról és fekete mágiáról. A második világháború eseményeit követve ráébredt: semmiképpen sem lehet igaz, hogy a szelídek öröklik a Földet; csakis az erős lehet a túlélő.
Mivel többféle hangszeren is játszott, 1947-ben zenészként helyezkedett el. Esténként lokálokban muzsikált, de rendszeresen dolgozott egyházi rendezvényeken is, ahol sorsdöntő megfigyelést tett:
„Szombat esténként a félmeztelenül táncoló lányokra vágyakozón bámuló férfiakat láttam, vasárnap reggel pedig, amikor a karnevál túlsó végén a sátorban tartott istentiszteleteken orgonáltam, ugyanezeket a férfiakat láttam a padokon feleségeikkel és gyermekeikkel, könyörögve Istennek, hogy bocsásson meg nekik, és szabadítsa meg őket testi vágyaiktól. És a következő szombat éjjel ugyanezek a férfiak ismét a táncosnőket lesték vagy a karneválon, vagy más hasonló, testi örömöket ünneplő helyen. Ekkor jöttem rá, hogy a keresztény egyház álszent dolgokra épül, és az ember ösztönös testi vágyai a felszínre törnek, bármennyire is tisztogatja vagy pusztítja azokat akármelyik fény-vallás.”
Évekkel később, miután bűnügyi fotósként is dolgozott és megismerte az emberi természet igazán sötét oldalát, megvásárolta a hírhedt „Fekete Házat”, ahol haláláig élt.
Ugyanott működött Magic Circle néven az az okkultizmussal foglalkozó társaság, melyet LaVey azért hozott létre, mert úgy találta, bár sokan érdeklődnek a tudomány által meg nem értett rejtélyek iránt, az ilyen közösségek szinte mind felületes, önámító álmodozókból állnak. Őt azonban a valóság érdekelte, legyen az bármilyen rémisztő.
Közös kutatásaik, eszmecseréjük és munkájuk révén kialakult egy olyan világnézet, amely már a vallások minden tulajdonságával rendelkezett, ezért az 1966. április 30-ról május 1-jére virradó éjjelen LaVey rituálisan leborotválta a haját, és kihirdette a Church of Satan, a Sátán Egyháza megalakulását.
Bár korábban is léteztek LaVey filozófiájára emlékeztető, világhírű csoportok, mint például a Hellfire Club vagy az Abbey of Thelema, mégis a Sátán Egyháza volt az első, amely nyíltan vállalta világnézetét és bárki számára hozzáférhetően működött.
Az egyház tagjai rövidesen már mennyegzőt, beavatási szertartást és temetést is tartottak, LaVeyt pedig „fekete pápaként” emlegették az újságok. 1967 decemberétől az Amerikai Egyesült Államok és annak hadserege is elismerte teljes jogú vallásként a sátánizmust, illetve bejegyzett egyházként a Sátán Egyházát.
1969-re már több mint tízezerre nőtt az egyház tagjainak száma, és LaVey kiadta legjelentősebb könyvét, a Sátáni Bibliát (The Satanic Bible). Amikor megkérdezték, miért döntött úgy, hogy megírja a Sátáni Bibliát, LaVey így felelt: „ha nem én, akkor valaki más, kevésbé rátermett írta volna meg”.
LaVey további, sátánizmussal kapcsolatos könyvei:
E kiadványok nem jelentek meg magyar nyelven, de eredetijeik bármely idegennyelvű könyvesboltban, vagy az interneten (például az amazon.com-on) bármikor megrendelhetők.
LaVey 1997. október 29-én szívelégtelenségben meghalt, de a Sátán Egyháza azóta is fennáll Peter H. Gilmore, Peggy Nadramia és Blanche Barton irányításával.
Blanche Barton – LaVey társa és fiának anyja – életrajzi könyvet írt LaVeyről, melyben sok érdekesség olvasható a „fekete pápa” életéről, noha bizonyos források tagadják, hogy a leírtak teljes mértékben igazak lennének. Az egyik fő vádló éppen Zeena, LaVey egyik lánya volt, aki elkényeztetettségében magának követelte a Sátán Egyházának irányítását, majd miután LaVey ezt megtagadta tőle, sértődöttségében megtagadta az apját, és egy időre a Temple of Set (1975-ben a Sátán Egyházából csalódottan kilépett „ördögimádók” cspoportjából alakult, a sátánizmussal összeegyeztethetetlen elveket valló közösség) papnője lett, bár onnan hamar továbbállt.
LaVey nem kommentálta e vádakat. Úgy kívánta, hogy az élete továbbra is maradjon titokzatos legenda – és igaza lett. Az őt övező rejtélyek inkább növelték munkásságának értékét, hiszen akik ellenőrizhetetlen pletykákon csámcsognak és nem foglalkoznak az ellenőrizhető tényekkel és eredményekkel, azok jobb, ha távol maradnak a sátánizmustól.
A Sátán Egyházának töretlen fennállása is bizonyítja, hogy az alapítója által létrehozott filozófia életképes, működő világnézeti rendszer, sőt, hasznos morális és etikai elveket adó életmód és vallás, amely tökéletes összhangban van a valósággal: az ember ájtatoskodó hazugságoktól beszennyezetlen, méltósággal elfogadott természetével.